Jeszenszky Géza reagált fia szavaira, aki úgy fogalmazott: apja „évek óta a sátánt szolgálja”

Az Antall-kormány egykori külügyminiszterére néhány napja egy kőműveskalapáccsal sújtott le egy 70 éves férfi.

Tényleg valami nagyobb bajnak kell történnie, hogy gyorsan és szakszerűen sikerüljön eljárni hasonló ügyekben?
„A 24.hu közölt nemrégiben egy cikket, majd a Hír TV riportot, amelyben sikerült megszólaltatni a Cegléden kislányokat megrontó férfit. A pilisi R. Martin ellen egy ceglédi nő szeretett volna feljelentést tenni gyerekek molesztálása miatt, ám a lap szerint először a bizonyítékok ellenére elküldték. Azzal rázták le M. Szilviát, hogy mivel magánvádas ügyről van szó, csak a sértett tehet feljelentést – mármint a zaklatott kislányok ezek szerint. Később valahogy csak összejött mégis a dolog, a gyámügy is mozgásba lendült, de hiába, az elkövető két héttel a feljelentés után is szabadon járhatott és nyilatkozhatott. Előbb hárítani próbált, majd kijelentette: »Egy ilyen kiskorú volt, és ő akarta jobban.« Sőt: »Csak megujjaztam. Az semmi. Különben is, a csaj full szerelmes belém.« A viszolyogtató élménybeszámoló után jön a rémült mentegetőzés: a tettes szerint ő skizofrén, a másik énje volt, és amúgy is, a hangok öngyilkosságra biztatták. (...)
Nem kell ahhoz gyakorló pszichiáternek lennünk, hogy tudjuk: ön- és közveszélyes emberrel állunk szemben, aki valószínűleg tényleg szenved valamilyen betegségben, és aki nyilvánosan beismert bűncselekményeket. Mindez akkor is igaz, ha valami oknál fogva a ceglédi zaklató pont nem ő lenne. Aki a hírek szerint kislányok ellen követett el szexuális bűncselekményt, megpróbálta őket öngyilkosságra rávenni, és még hangokat is hall, az veszélyt jelenthet a társadalomra. Hát még ha retteg a börtöntől, és tudja, hogy hamarosan eljöhetnek érte. Ennek ellenére a 24.hu másnap, szeptember 1-jén ismét arról számolhatott be: a férfi újabb fiatal lányoknak írt zaklató üzeneteket. A Ceglédi Járási Hivatal továbbra is azt közölte, hogy ismeretlen tettes ellen nyomoz, miközben a férfi találkozókért könyörög lányoknál, és öngyilkossággal fenyegetőzik.
Felvetődik bennünk a jól ismert kérdés: tényleg valami nagyobb bajnak kell történnie, hogy gyorsan és szakszerűen sikerüljön eljárni hasonló ügyekben? Amíg nincs a borsodnádasdi lány esetéhez hasonló újabb tragédia, nem is kell nagyon elsietni a dolgokat? Nem épp hasonló esetben kellene kihasználni, hogy megelőzhetjük a súlyosabb történéseket?”